Magyar Narancs, 1997 március 27 Nyílegyenes, törhetetlen vonal a VHK története, magasan az úgynevezett rockzene fölött, egy kompromisszumok nélküli, ösztönös világszemlélet, önálló hatalom. (…) “Az Éden visszahódítása-1″ meghallgatása után kivédhetetlenül megkérdőjeleződik félvállról vett életünk igazsága. A Vágtázó Halottkémek évtizedek óta a magyar zene lelkiismerete és bűntudata, egy megkerülhetetlen példa, hogy igenis lehet üzleti szempontok és [...]
Archívum: 1997. március
Új Magyarország, 1997 március 26. Jómagam, aki bevallottan távol állok a pop minden emberit, egyénit bekebelező, uniformizáló zeneőrületétől – lenyűgözve hallgattam frissen megjelent korongjukat, “Az Éden Visszahódítását”. Grandpierre Attila és zenekara ősi ritmusok “hátán” vágtázik, mintha az egyén és a magyar közösség valamikori tudatalattijából hívná elő az indulatokat. Mondhatni, mágikus hatással.

