Bejegyzések

Bejegyzések

A leghangosabb tudatállapot – Vágtázó életerő

Nincs hozzászólás Hírek

Forrás: Szegedindex.hu

Rögtön az elején érdemes tisztázni valamit. Vhk koncertre nem zenét hallgatni megy az ember. Mint ahogy a vhk zenéje több a megszokott zenénél, úgy a koncertjük sem arról szól, hogy az emtívíben, vagy a rádiókban unalomig hallott számot meghallgatjuk még egyszer, csak most 200 decibel hangnyomással, meg táncosok, meg minden, hanem hogy átéljünk egy olyan közös tudatállapotot, amit máshogyan semmiképpen sem tudnánk.

Mert a vhk, (vagy a vágtázó életerő, ahogy most hívják) bizony erről szól.

Ezért volt teljesen új a zenei palettán, mert a szex, drogok, rákenroll sablonokon túl annyi mindent belevitt a zenébe, amit már szavakkal kifejezni csak bajosan lehet. Amíg minden együttes pszeudopubertás problémákon rágódott, addig a vhk az egyetemes szabadságvágyat, az egyén végtelenségét, és a világ antihumanista deformációit üvöltötte világgá.

Mert csak ?embertelen? zenével lehetett elmondani koruk, korunk észrevehetetlen tendenciáit, groteszk jellemrajzát, ha tetszik, ha nem, ez volt az új groteszk, dadaizmus, és gótika egyben. A legemberközpontúbb zene volt, hiszen kilőtte a szimbólumok, a klisék megszokott sorozatait, és helyette tüdőből fakadó őszinteséggel ordított a hallgatóság arcába. A kollektív tudattalanhoz szóló artikulálatlan üvöltések, és sámándobok megkerülték az átlagos rockzenei szövegek sutaságát, és a szavak hiányában mindenkihez eljutottak, jobban fűtöttek lázadásra mint a rage against the machine, és több életkedv, és energia volt bennük, mint James Brownban. A kérdés mindösszesen annyi, hogy mi maradt ebből mára.

A vhk ugyanis már rég megszűnt létezni, a vágtázó csodaszarvas után a vágtázó életerő Grandpierre Attila legújabb formációja, annyit tudunk, hogy ezen a néven játszottak vhk számokat a pecsában, meg egy fesztiválon valahol Észak-Északkeleten, de hogy ez a dolog mit őrzött meg az eredeti szellemiségből, hát ez az igazi kérdés.

És kezdés előtt egy órával úgy tűnt, hogy ez a dilemma másokat is vacillálásra késztet. Ugyanis jelzett időpontban alig ötvenen lézengtünk az IH kávézójában, ahol éppen a frissen felújított környezet megnyugtató pasztellszíneit varázsolták tökéletesen groteszkké a fentről leszűrődő beállás eszeveszett dobtempói, és állatias üvöltései.

A paradoxonokhoz amúgy is jól ért Grandpierre, zenéjének őszintesége mindig megfelelően gigantikus kontrasztot alkotott a korral, melyben létezett. Mint az ókor állatmeséi, szövegei itt is indirekt, illetve valószínűtlenül direkt módon támadják a kor berendezkedését, fásultságát, tekintélyelvűségét. Aztán egyszer csak megindultunk a koncertterem felé, és kisvártatva két dobos jelent meg, akik ?egy-ké? egykéhánégy? beszámolás nélkül elkezdték szaggatni a bőröket, és a szkeptikusok homloklebenyét úgyszintén. Rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy itt nincs elpoposodás, az életerő az egyenlő halottkém, a halottkém meg egyenlő élet, annak is valami különösen intenzív formája.

És ez ebben a szellemben folytatódott, régi bandatagok a színpadon, és a frontember, festett arcával, köpenyével, mozgásával a hőskort nem hogy megidézte, hanem újraírta. Az improvizációk egyre őszintébbek lettek, a közönség agya kezdte ledobni az ékszíjat, és számról számra tornyosult fölénk a monolit, mely saját elméinkből állt össze gránittá, az ember rájöhetett, hogy ez nem zene, ez önreflexió, és ami belőlünk szól, az visszhangzik bennünk, míg élünk.

A vágtázó mindegyhogyminek igazi csodája ugyanis az, hogy nem annak örül a hallgatóság, hogy visszahallja a kilences, meg a hármas számot a lemezről, hanem az, hogy belefeledkezhet valami olyan transzba, amit egy belső hang helyett elhangzó zene szolgáltat, és ez túlmutat az elvárásokon. És a Vágtázó Életerő túlteljesítette az elvárásokat, olyan hangulatot teremtettek, amilyet csak lőni lehet, ismét lehámozták a felesleges sallangokat a világról, és megélhettük magunkat úgy, ahogy csak más mondhatja el rólunk. Köszönet érte.


Vágtázó Életerő koncert, Ifjúsági Ház, 2009 szeptember 24.

Foto – szöveg: Nagy Zsombor – szegedindex.hu

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Close