Bejegyzések

Bejegyzések

Élménybeszámoló a PEN-ről

Nincs hozzászólás Hírek

Vágtázó Életerő koncert ? PEN 2010. április 23. Pécs

A málló falú, koszos, büdös gyárcsarnokból kiözönlik az elégedett tömeg, hogy a PEN péntek esti forgatagában a Deti Picasso után másik örömöt találjon magának, de legalábbis néhány újabb pohár szalon sört. Odabent magára marad az A38 színpad, rajta néhány csendben pakoló zenész és technikus.
A doboknál a legnagyobb a sürgés-forgás: egy kopasz, óvodástekintetű fiatal állítgatja a felszerelését, mackó felsője alatt komiszan domborodik úszógumival szegélyezett pókhasa. A színpad szélén őszes szakállú figura gitártáskákat rendez, kábeleket fűz zsíros bőrnadrágja szára alatt városi télben kifehéredett szőrös lábszára kandikál. Mellette egy unatkozó, megfáradt rocker-arc valami bőrrel fedett fatörzset taszigál egy mikrofon alá. Arrébb piperkőc punk ficsúr jó pofizik, gizda kék bakancsában néha összeakadnak polgári környezetben nevelkedett lábai. A színpadra egy megfáradt professzor sántikál vállán laptop táska, minden bizonnyal diasort vetítene inkább, ám most némi kényszeres undorral csavargatja a mikrofon állványát. A másik szélen a gondozóházból kitévedt autista kóvályog nyakában gitárral.
A porond kiürül, egy konferáló alak hirdeti lelkesen a jelen lévő húsz ténfergőnek, hogy most valami különlegesség következik. A kulisszák mögött hat összeölelkező férfi mormol érthetetlen, mágikus szavakat, majd csatakiáltással szétválnak, és feltódulnak a színpadra.
Ki vele az istenért! Ezt ordítja a sámánköpenyes, ezt dübörgi a dob, ezt hajtják a gitárok, és ettől kezd mozgásba pár alak odalent.
Mi történt?! Tényleg alig ötvenen kíváncsiak a lelkesen felkonferált különlegességre?! Teljesen mindegy, a zenekar ugyanúgy zúdítja az életerőt, mintha ezreknek szólna, vagy csak maguknak, mert az mindegy: a Világmindenség egyforma erővel hat át minden élő porcikát dimenzióktól függetlenül.
Indulok! Most már nem maradhat tovább állva, aki ezt hallja. Indul a mozgás a nézőtéren, és megindul befelé még vagy száz ember. Kék bakancsában tébolyultan pörög a sárkányfi, az üvöltő prófétát pedig nem zavarja, hogy fél lábon kell ugrálnia mikrofontól dobig és gitártól mikrofonig és hangszórótól dobon át mikrofonig.
Forgószél söpör, fény suhamlik, távoli világok zenéje cikázik a térben. A két gitáros démoni összhangban transzponálja a kegyetlenül őszinte zajhullámokat a szférák magasáig. Egyikük trubadúr, az örökkévaló távolba réved, míg a másik dalia feszülő izmokkal teszi mindünkké a világot. S az lajbijától már régen megszabadult vitéz felsőtestű dobos előrejön, hogy ne csak kérlelhetetlen püfölésével, de torkának ércével is jeleket küldjön az égbe.
A pótolhatatlan halhatatlanság vágya miatt már idelent a közönség soraiban is egyre több mozgó alak kiált. Odafent napsugárfényű trikóban vágtázik a messiás és körülötte az apostolok. Meg is halhatnánk akár, mert ennél több nem jöhet már, de annak nagyon nincsen most ideje. Halál, hiába vársz! Most az Életerő vágtázik a málló falak között, de főleg bennünk. A zenekar és a közönség most már eggyé válik, minden Egy, benne forgunk a nagy egy Mindenségben, és a Mindenség bennünk forog végtelen.
Diadal jegyében újabb apostollal bővül a szín: a megszállott varázsló sámán torokhangján hívja elénk a hunok csatáját, hegedűjének rikoltása hajt minket a csatamezőn. Harcolunk együtt mind, bátran előtörve civil bábjainkból, amiket felperzsel mögöttünk a hegedűnyihogás, basszusdobogás, dobpergés.
Halló Mindenség! Ezen a konformista, sörszagú, redbullal felpezsegtetett egyetemi fesztiválon van pár száz ember, akik rejtelmes kertjükben éppen kibontakoztatják jövőjüket, hej!
Bazdmeg, most már a ráadás megy, és mostanra rendes méretű táncos kavalkád pörög a nézőtér elején. Mindent beborít az öröm. Aztán végül együtt nekiindul minden emberemlék egy utolsó rohamra.
A táltos apostolok mosolyogva teszik le hangszereiket, és hagyják el a színpadot. A dobos nem. Ti-ti-tá. Dü-bö-rög. Csat-tog. A Világegyetem pulzusa. Nem áll meg soha, és mi vele lüktetünk. Örökké.

(A beszámoló számos kifejezését VHK szövegek ihlették, amiért köszönet a szerzőknek.)
kekut

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Close