Bejegyzések

Bejegyzések

Exkluzív: az új VHK-album borítója és interjú az alkotókkal

Nincs hozzászólás Hírek

Forrás: http://hangzorro.hu

Az új VHK: Veled Varaptat Csillagot CD, LP előrendelhető itt: http://vhk.mediastorm.hu/veled-haraptat-csillagot.html

Tizenhárom év után nemsokára megjelenik az új VHK-album Veled haraptat csillagot! címmel. A borítót, Grandpierre Atilla énekes ötletei alapján ismét Barcsik Géza festette. Exkluzív interjú!

Az új borító, pontosabban a festmény rendkívül színes és részletgazdag. Mennyi ideig készült?

Barcsik Géza: A vázlatrajz elkészítésével együtt, a festmény nagyjából másfél hónapig készült. A festmény bal fele a hátsó borító, a jobb fele pedig a borító eleje.

Grandpierre Atilla: Géza gyakran éjfélig dolgozott rajta, és sokszor hajnali négy órakor már folytatta is a munkát. Ez pedig azzal járt, hogy a képek előbb álomban, majd ébren is megelevenedtek benne, és valami rendkívüli kapcsolat alakult ki, ami közel áll a szenvedélyhez. Magyarul: nehéz volt abbahagyni a kép festését, és utána még hosszú időn át éjjel-nappal benne élt a borítón lenyomatát otthagyó érzésvilág. És amikor megláttam a kész festményt, rám is olyan hatást gyakorolt, hogy aznap éjszaka ezzel a világgal álmodtam, benne jártam, és másnap sokszor valósággal hüledeztem, ahogy sejtjeimben felzsongtak az álombeli érzések.

A régi VHK-borítók esetében Atilla mindig egy komplett forgatókönyvvel állt elő. Érezhetően ezúttal is ez történt, mesélnél, Géza a folyamatról?

BG: Atilla valóban egy komplett forgatókönyvet készített, amiről mindjárt meg is állapítottam, hogy ismét lehetetlen megfesteni. Miután elolvastam a szó szoros értelmében forgott velem a Világ. Aztán leültünk, átbeszéltük és meggyőzött, hogy meg lehet festeni. Nagyon jó volt tizenkét év után újra egy olyan feladat, amihez teljes lelki és szellemi kapacitásomat mozgósítani kellett. Szerintem lázas is voltam a festés közben, nagy repülés volt, tényleg más tudatállapotba kerül ilyen munka közben az ember. És ezt az állapotot csak teljesen tiszta tudattal lehet elérni. Ha csak egy pohár sört meginnék, akkor nem tudnék ilyen koncentráltan dolgozni. Két éve abbahagytam a dohányzást is, és kíváncsi voltam, hogy ez milyen hatással lesz majd rám a festés feszült állapotában. Szerintem kevésbé fáradtam el, mint régebben, napi pár órát aludtam csak és ha felébredtem hajnali háromkor, akkor jöttem is át a műterembe folytatni a munkát. Atilla egyszer jött ki megnézni a ceruzarajz vázlatot, ami egy az egyes méretben készült el, aztán csak a kész olaj, vászon képet látta. Két kisebb módosítást kért, de alapvetően tetszett neki és a zenekar többi tagjának is.

Rengeteg minden van belesűrítve, láthatunk vadállatokat, sámánokat, egy pegazust, Bolit, a Földet, egy székelykaput, komplett univerzumokat és még töklámpásokat is. Mi köti össze mindezeket?

BG: A borító elemeiről Atilla többet tudna mondani. Boli figuráját én emeltem be a képbe, hogy emlékezzünk rá. Nagyon megrendített az eltávozása, azt hiszem az egyik legjámborabb, legjószívűbb ember volt, akit ismertem. És természetesen zseniális zenész.

GA: Egyetlen egy dolgot látunk a képen: a Világegyetemet, amint éppen éli az életét. A Világegyetemet nemcsak külső szemeinkkel, de belülről is látva, ahogy a zenén keresztül érzékelem. Gézának az első alkalommal ezt az elképzelést adtam át:

1, Táltos fehér ló teljes vágtázásban a csillagok között, feszülő orrcimpákkal, kifeszített szárnyakkal, kidülledő, büszke szüggyel, tüzet okád az orraiból, gőzölgő lehelete perzselő, bőre csillagporos, nemes, bársonyos; a csillagos űrben terített asztalok röpülnek ünnepi köpenyben, mellettük világító karosszékek áttetsző esküvői ruhában alig észrevehetően párolognak, fölöttük madáremberek kitárt szárnyakkal körkörösen röpülnek, röptükben maguk alá húzott lábakkal a kezükben tartott sámándobokon dobolnak, a csillagok különösen fénylenek, nyikorgó mohos kerék röpül a csillagok között, küllőin ősi térkép és írás parázslik, a csodaszép csillagképekben a csillagok mintha tükrök lennének, a csillagok közötti összekötő vonalakon  tükrözik a fényt oda-vissza egymáshoz, s közöttük

2, fényzsinórként látszó lézerfény-pillantások erednek alá két látnok szemeiből az egymás lába alatti, a csillagokból kiáramló tükörfény-fonálra, ahonnan a szemükből kiáramló lézer-erősségű fénysugár visszaverődve a másik lába alá verődik vissza, s a látnokok, ősi varázslók térd alá érő hosszú, fényes, fehér, szélein piros selyemmel beszegett köpenyben csakis ezen a fénysugáron állnak, egymást tartják az egymás szeméből kiáramló s a lábuk alatti tükörről visszaverődő fénysugárral,  s így röpülnek a csillagok közötti űrben az előttük nyíló fényfolyosón, melynek végén világító fehér kapu nyílik, röpülnek felé kitárt karokkal, égnek álló hajjal, égő szemekkel.

3, A csillagok és a táltos ló alatt középen ott a gőzölgő Föld, áttetsző testében szinte az egész Föld belsejét kitöltően egy spirálszerűen összekuporodott embrió sejlik fel, egyik szeme félig kinyitva, égő tekintete ránk pillant.

4, Az űrben egy röpülő, félig nyitott varázskönyv, belőle csillagképek, létrák, tükrök, kaleidoszkópok lógnak kifelé, a kaleidoszkópok mozaikjai, kép-törmelékei dominóként döntik fel egymást, belőlük szivárványívek hajolnak boltívként tér iránt.

5, Hátsó borító: Körben erdélyi hegykaréj, a hegycsúcsokon örömtüzek, köröttük égnek emelt fejjel farkasok vonyítanak, medvék bömbölnek, a mezőn királyfi alszik áttetsző koponyával, koronáján fényújságon képek és hírek futnak körbe.

6, A mezőn a vakondjáratokból négykézláb törpék vonulnak, kezükkel-lábukkal tapsolnak.

7, Tücsök és róka hipnotizálják egymást egy a mezőn heverő űrrakéta félig nyitott ajtaja előtt, az ajtó mögött kilátszik az irányítópult, amelynek gombjait áttetsző szellemek csavargatják, körben a táj fölött csillagképeket alkotó szentjánosbogarak világítanak szokatlanul erősen.

8, Az éjszakai tóparton hatalmas világító tökök vörhenyes fényben izzó üregei, bennük világító búgócsigák pörögnek, röpülnek kifelé, belőlük pete-fürtök sorjáznak ki, belőlük majmok kelnek ki, a szemeiket dörgölik.

9, A háztetőkön gyufaskatulyák hevernek félig kihúzva, az alsó skatulyafiók élein hangyák masíroznak kis alabárdokkal, fáklyákkal egyik kezükben.

10, Forgószél közepén, egyenes háttal, törökülésben elgondolkodó arcú, magas aranysüveget viselő varázsló röpül a mező fölött.

11, Az űrben röpülő tévétoronyba villám csap, szikrázva törnek ki, fröcskölnek kifelé belőle a filmek, a filmekből csigák másznak elő.

Atilla, dekódolnád nekünk a borító szereplőit?

GA: A vágtázó táltos maga a Világegyetem szellemi ereje, a ?Belső Világegyetem? című dalunk megtestesítője. A vadállatok a tájból kinövő őserő megnyilvánulásai. A madarak az eget és a földet összekötő szellemi lények, a lemezen szereplő ?Szárnyas égbolt? jelképei. A Napot és a Holdat tartó hun testvérek (a ?Hun testvériség?), a két mágus a Világegyetem rendkívüli elmeerejét jelképezik, ahogy a szemükből kiáradó akaraterő lézersugarán, amely visszaverődik a galaxisról, egymást tartják életben, pontosabban, egymást tartják a szellemerők csúcsán. Középen a mágus, ősi magyar viseletben a Természet megtestesítője. A forgószél közepén utazó garabonciás, az élet és halál törésvonalai fölött röpülő látnok, a korlátlan zeneteremtő erő hordozója. Képes arra, hogy a világot megismerő ereje alá hajtsa, átélje és továbbélje, és így az életnek értelmet adjon azzal, hogy a világ-hangszeren a cselekvés himnuszait, csatadalait, nászénekeit játssza el, és jelenlétét így kinyilvánítva, a lüktető erőket birtokba véve száguldjon az események törésvonalai fölött testet öltött mindenható akaratként. A hun testvérek körül látható holdak a világszerelem, az életszerelem, a szerelem jelképei, a ?Szerelembe zuhanás? és a ?Holdak Kelet felé? című dalunk hordozói. Csillagvárosokat látunk, röpülő lelkekkel, és Boli ott dobol a hegyek között, időtlen időkig. A töklámpások a lélek szabadságát árasztják, a síron túli életben is tovább élő lélek hatalmát, ahogy a földi test elhagyása után a lélek szabaddá válik, s fénye új formában jelenik meg előttünk. A székelykapu maga is jelkép, a Nappal és a Holddal, s az űrben a Föld fölött röpülő székelykapu jelzi a lélek otthonosságát a csillagvilágban. A Föld éppen magzatállapotban van, mert még csak ezután fognak kibontakozni az emberiség ma még rejtett értelmi és lelki képességei, hogy varázslatos, kozmikus társadalmat hozzanak létre, amely együtt él a Mindenség lelki-szellemi erőivel, amelyben az igazi, istenigazából születő zene életfontosságú, kozmikus szellemerővé válik, s kozmikus varázserejének kibontakoztatása a legfontosabb társadalom-építő szerepet játssza majd, a természeti erőkből fakadó zene lesz a közösségi lelki-szellemi-képességek megalapozója és kibontakoztatója, amiben minden nap az Élet ünnepévé válik. A Világegyetem számlálatlanul sok Naprendszerének sok-sok bolygóján zajlanak most is a nagyszabású szellemi összpontosításra, a Mindenség életének továbbfejlesztésére irányuló zenei szertartások, és akik részt vesznek benne, tudják, hogy a zene időtlen idők óta rengő kozmikus pilléreinek hogyan lehet eleven, drámai erőt adni a zenélés által, tudják a saját szerepüket, és a tőlük telhető legnagyszerűbb módon élnek a zene adta erőkkel. Ők tartják bennünk a lelket, ahogy mi is tartjuk bennük a lelket, a lehető legmagasabbra. És ha a lélek az életadó, értelem-kigyújtó zeneerőtől Benned is a magasba röpül, akkor Veled haraptat csillagot!

Eleve egy ilyen látomásszerű borítót képzeltetek el, vagy fokozatosan duzzadt fel a képi anyag?

GA: Igen, a zenét mindig képekben látom, és fedezem fel egyre jobban a zene közben azt a valóságot, amiről a zene szól, és így természetszerű, hogy zenélés közben kinyílik a befelé érzékelésem és egyre tisztábban látom a zene világát, illetve, hogy mi benne a valóság, és milyen az a valóság, és így folyton tanulok, fejlődök, mint aki a zenélés közben tanul a zenétől, mert zenélve egy csodálatos ember-fejlesztő iskolába jár.

BG: A VHK borító mindig egy új világ születése. Miután megszületik bennem az Atilla által leírt szöveg hatására a képi világ, már csak meg kell valósítani lépésről, lépésre. Természetesen nagyon sok közös pont van, ami rokon Atilla szellemi világa és az én vizuális világom között, talán ezért is megy jól a közös munka. Én biológia tagozatos gimnáziumban érettségiztem Győrben, a Révai Gimnáziumban. Itt erősítették meg a természet-szeretetemet, és a teremtett élővilág csodálatát. Erdélyt pedig a magyar kultúra őrzőjének és kiapadhatatlan forrásának tartom, a természeti és állatmotívumokat is innen gyűjtöttem. Ha behúz magába a készülő kép, akkor a munka könnyen megy, csak ha aznapra befejezem a festést, akkor érzek némi fáradtságot. Ami nehezebb, az a visszatérés a munka végén ?való világba?. Ami még fontos volt, hogy megkaptam a mastering előtti hangzóanyagot, és azt hallgattam már a tervezés fázisában is. Nagyon friss és erős az album. A VHK korai, számomra legfontosabb időszakát idézi a zene.

Végül pedig tapintsunk rá  az epicentrumra, tárjuk fel a forrást: mi volt a kiindulópont, mi adta az ihletet?

GA: A kiindulópont az a gyermekkori eszmém volt, hogy minden élet egymást tartja fenn, és ez olyan, mintha az én életem tartaná fenn a Tiédet, és a Tiéd az enyémet, és egymás nélkül mindketten elzuhanunk a semmibe.

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Close