Bejegyzések

Bejegyzések

G.Attila a tudatos és kozmikus én azonosságáról és ellentétéről,

Nincs hozzászólás VHK archív cikkek

…valamint a VHK legújabb lemezéről

Forrás: Népszabadság 1998 Szeptember

Az Éden visszahódítására tesz újbóli kísérletet a Vágtázó Halottkémek. Örökké aktuális téma és örökké hiú álom, de amíg inspirál, energiával tölthet el. Középpontban ezúttal is a kozmikus ero, a világösztön, Grandpierre Attila életmuvének talán legfontosabb eleme, amely szerinte minden emberben jelen van, és amelyen a természetes kozmikus emberi lét alapul. Az eltévelyedett nyugati civilizáció és a hozzá kapcsolódó társadalmi tudat teljesen háttérbe szorította ezt a világösztönt, hogy egy természetidegen elveket is tartalmazó normarendszert kényszerítsen az emberekre. Az elszakadás, a manipuláció következményeként gyakran érezzük úgy, hogy nem azt csináljuk, amit valójában szeretnénk, és hogy nagyságrendekkel a képességeink alatt teljesítünk. A VHK a kapcsolat újrateremtésén fáradozik, ehhez a legrövidebb út megérzésük szerint a zenén és a “magasra vivő megtáltosodáson” keresztül vezet.</font>
-Az Éden visszahódítása II. lett a címe a VHK új albumának, melyet hivatalosan szeptember 26-án az Almássy téri Szabadidoközpontban mutatnak be, de amelyrol augusztus 7-én a Szigeten már hallhattunk részleteket. Mennyiben folytatása ez az elso felvonásnak?
-Amikor tavaly elkészítettük az elso részt, hat éve nem voltunk már stúdiófelvételt, az eltelt ido és a hirtelen felindulás két nagylemezre való anyagot vetett ki belolünk. Amikor annak idején az albumra kiválasztottuk a számokat, nehéz volt dönteni, bármelyik felfért volna még pluszban. Egy lemez idotartalma azonban véges, ezért úgy gondoltuk, a többi majd rákerül a következo korongra. Az élet azonban közbeszólt, csak négy dalt vettünk újra az egy éve lemaradt tizenhétbol. A többi vadonatúj.
-Elozo albumukból ebben a stílusban rekordmennyiségnek számító hatezer példány ment el. A Vágtázó Halottkémek ? huszonhárom éves fennállása alatt eloször ? a slágerlistára is feljutottt, a MAHASZ-listán egészen a 14. helyig kúszott fel. Csak nem befutottak?
-Mindig is Magyarország egyik legsajátosabb és legsikeresebb együttese voltunk. A siker pedig néha kiszámíthatatlan. 1978-ban például egy házi próbán felvettük az “Üres a kozmosz” címu számunkat. Nagyon tetszett mindenkinek, néhány embernek át is játszottuk kazettára. De amikor koncerten próbáltuk meg eljátszani, nem sikerült, ezért inkább úgy döntöttünk: a továbbiakban nem játsszuk. Aztán 1986-ban aztán az egyik zenei lapban készítettek egy felmérést, hogy kinek melyik szám tetszett a magyar könnyuzene elmúlt harminc évébol. Mi számunkra meglepo módon éppen ezzel a számmal kerültünk be a lista 55. helyére, Kovács Kati, Zorán, az Omega és a Piramis társaságába. Az “Üres a kozmosz”-t az “Éden visszahódítása I”-hez szintén felvettük, de nem voltunk megelégedve vele, most újra rögzítettük, és megint csak lemaradt. Talán a következore felfér.
-Annak, hogy elozo lemezük a MAHASZ listán a 14. helyig jutott elore, több oka is lehet. Legfoképp talán annak köszönheto, hogy ez a sámánisztikus punkzene a korábban megszokottnál rendezettebb, strukturáltabb lett. A szabad folyamatzenében helyenként kifejezetten konvencionális rocksémák is megjelennek. Hogyan leget adott külso körülmények között rendelésre spontán zenét játszani?
-Konvencionális zenékre szerintem inkább a többi sikeres zenekarnál találhatsz. Ami zenénk rendezettségének növekedését illeti: Nekem megvan a zenekar szinte minden próba- és stúdiófelvétele, emlékszem rá, mikor mit játszottunk. És a kezdet kezdetén, egy 1978-as házibulin ugyanaz a kettosség volt ránk jellemzo, mint ma: voltak félig megírtnak tekintheto zenék, és voltak spontán módon születok. Igaz, hogy az Éden visszahódítása I-en valahogy a megírt dalok kerültek az elotérbe, életszeruen eloadva, de ilyen felvételek a korábbi stúdiólemezen is hallhatóak. Mi vagyunk az a zenekar, akik nem változtak meg az évek alatt. Bár a zenekarok többsége az évek múlásával elveszti a kapcsolatot belso töltésével, mi ma is ugyanazt a töltést érezzük, mint az induláskor. Hat év után vonultunk akkor stúdióba, értheto, hogy sok minden kikívánkozott belolünk. Mi is észrevettük, hogy a spontaneitás az elozo lemezt talán kevésbé jellemzi, ezért az Éden visszahódítása II.-n az “elevenszülés” most sokkal hangsúlyosabb lett. Úgy gondolom, a stúdiólemezek közül ez lett a legvéhákásabb. Ez az, amelyikben a bennünket jellemzo ösztönösség és elemi ero a leginkább benne van.
-Az Önök zenéje elvben a konvencionális koncertstruktúrába nehezen illik bele. Ott sok szempontból megszorítások, tér- és idobeli határok vannak. Ezt a transzállapotot felidézni, átélni, ráadásul azonos intenzitással, nem lehet. Ma is igaz a régi tétel, hogy a VHK a próbákon az igazi?
-Voltak is, vannak is ilyen vélemények. Majdnem minden próbát rögzítek, több száz kazetta van tele, idonként válogatásokat készítek belolük, hogy a többiek is hallhassák az izgalmas pillanatokat. Sokszor nem teljesen tudatos állapotban zenélünk, nem törodünk vele, hogy mi jön ki, mit mondok, mit üvöltözök, és visszahallgatva ezek érdekesek lehetnek. A koncertezés más – De a spontán zenélés ott is elojön. Az emberben folyamatos az élni akarás, azé a zenéé is, amelyben bennünk él, az is élni akar valamikor, és ez valamikor követeli magának a megvalósulást. Vegyünk egy írót példának, aki meg akarja írni a könyvét. Leül, kialakít egy munkamódszert, reggeli után ha törik, ha szakad, nekiáll írni és a felesége addig nem engedi ki a szobából, amíg tíz gépelt oldalnyi szöveget ki nem ad. Belekényszerül tehát egy konvencionális helyzetbe. Hogy mindezt hogyan lehet mindezt összeegyeztetni az alkotói szabadsággal? Hogyan muködhet ilyenkor az írói invenció? Hát úgy, hogy vágyik rá, mert ezért született, hogy írjon, tehát ha egy mód van rá, az írás, az alkotás muködik. Kello koncentrációval fel lehet idézni. Az ihlet nem olyan, hogy a leheto legváratlanabb helyzetben jelentkezik, és mire az ember reagálhatna, gyorsan el is tunik. A valós alapok ugyanis nem tunnek el. Amikor felmegyünk a színpadra zenélni, MI örülünk neki, hogy felmehetünk. Nem arra gondolunk, hogy el kell kezdeni játszani, hanem arra, hogy végre felmehetünk játszani. A koncert tehát nem annyira kötelezo feladat, mint inkább egy várva-várt lehetoség.
-De azért, gondolom, nem ugyanazzal a megközelítéssel játszanak egy klubban mint negyvenezer ember elott.
-Ez igaz. A nagyobb nagyságrendu bulikon általában kevesebbet improvizálunk, az igazán szabad zenéléshez mégiscsak jobb egy bensoségesebb közeg. Negyvenezer ember egészen más megközelítést igényel, inkább arra kíváncsiak, hogy mit tud a VHK. Ok bulizni akarnak, ezért gyors, energikus, elektromos, sodró zenét játszunk, olyan zenéket is, amiket ismernek. A próba a másik véglet, ott teljesen szabadok vagyunk. Viszont nincs meg az eros késztetés arra, hogy valami feltétlen elemi ereju történjen, illetve ez csak belolünk fakad.
-A filozófia, gondolom, az új lemezen is gyakorlatilag ugyanaz.
-Igen, az Éden visszahódítása lényegében a Vágtázó Halottkémek másik megközelítése, megfogalmazása. A halottkémek azért vágtáznak, hogy az emberek végre felébredjenek a tetszhalott állapotból, és kiteljesítsék az életüket, az Édent pedig csak úgy lehet elérni, ha sok ember ráébred erre és cselekszik is. Ez szintén hosszú távú program cím, akárcsak az együttes neve.
-Ön szerint van tudatos és van kozmikus énünk, és a ketto mostanában szembefordult egymással. Véleménye szerint hogyan lehet visszatérni az édeni állapotokhoz?
-Azt gondolom, hogy természet szerint érzéseink, sejtéseink és gondolataink eleve összetartoznak, a kozmikus én és a tudatos én egylényegu. Csak a modern társadalom igyekszik szembeállítani oket egymással, Sajnos egyre sikeresebben. A belso világ azonban ma is feltárható. A biokibernetikában ismert dolgok: az emberi szervezetet a külso érzékszerveken keresztül másodpercenként több mint egymilliárd bitnyi információ éri. Azt is kimutatták, hogy ebbol az ember ebbol ténylegesen másodpercenként maximum száz bit mennyiséget tud hasznosítani. Azaz csak nagyon elenyészo részét tudatosítjuk. Tudatos énünk tehát egy porszem a sivatagban, de pozitívabban úgy is fogalmazhatnék, hogy tudatunk a mélytudatunk lángoló fókusza. De ahhoz, hogy tudatunk normálisan tudjon muködni, kell, hogy ez az információ értelemszeruen válogatódjon ki. Ez azt jelenti, hogy nem csak a tudatunk folytat értelmes tevékenységes, hanem magát a kiválogatást is egy értelmes tényezo szervezi meg. De nem csak a külvilágból érhet bennünket információ, hanem belso világunkból is, ellenkezo esetben robotok, gépek, fényképezogépek, vagy egyéb információ-feldolgozó készülék lennénk. Becslés szerint génjeinkbol, azaz egyéni tulajdonságainkból, genetikus adottságaikból szintén TÖBB milliónyi bit információt kapunk. Az életünk során átélt élmények pedig jelentosen befolyásolhatják az információk feldolgozását.
A belso világ szintjei tehát a tudatos én, a mélytudat, a genetikus tudat. Mindezen kívül képesek vagyunk arra is, hogy teremto felismeréseket tegyünk. A lehetoség szintjén bármelyik információt meg tudjuk szerezni, és ez az információ-óceán végtelen. Ezt a létszintet hívom kozmikus tudatnak vagy kozmikus énnek. És azt gondolom, hogy valójában az anyagi világegyetem ebbol a belso kozmikus világfolyamatból jött létre, fejlodött ki, muködésének lett a következménye.
Nem csak a belso világunk nem tudatos tényezoi rendelkeznek szervezo erovel, hanem a külso világegyetem is, a földet, a napot szintén szervezo tényezo muködteti, és világegyetem lényegét is ez a szervezo ero adja. Ez az, amit a kvantum-mechanikai és tudatkutatásokkal vizsgálni lehet. Ahhoz, hogy a saját életemben döntsek a saját életemben, vagy mit érzek pontosan, ahhoz az embernek tájékozódni kell ezekben az átfogó kérdésekben is. A külso világegyetem sem atomok halmaza, és az ember és a világegyetem között nagyon sok olyan lényeges kapcsolat áll fenn, amit érdemes vizsgálni. Ezzel a tudomány még nem foglalkozott. A világegyetemet kutatja egy élettelen központú csillagászat, az embert kutatja egy élettelen központú pszichológia, és meg azt gondolom, hogy szükség lenne egy olyan tudományra, ami az embert, mint tudattal rendelkezo élolényt vizsgálja, és ami a világegyetemet (JAV) is élo rendszerként vizsgálja.
EGY olyan átfogóbb világlátás alapjait dolgoztam ki, amelyet meg lehet valósítani, rendszeresen lehet muvelni, tudományos szinten ki lehet dolgozni, kutatni és továbbfejleszteni, és amely kiegészítheti és felválthatja a mai materialista világnézetet.
-Ön szerint ez miért nem történt még meg?
-Azért, mert az emberiség több száz évvel ezelott valójában eldöntötte, hogy egy materialista alapon álló világnézet lesz az irányadó a tudományos tevékenységben. Ez a döntés szerintem hibás volt. A világ nem pusztán anyagcsomók halmaza, mint ahogy az ember sem csak pusztán atomok bizonyos egyvelege. A lényeget éppen az adja, hogy milyen viszonyban vagyunk saját magunkkal, az atomjaink milyen módon szervezodtek. A szervezodés tehát az, ami a lényegünket adja, és ez értelmi szervezodés. Felvetheto persze a kérdés, hogy a világegyetem élo rendszernek tekintheto-e vagy sem. Annak idején, amikor az emberiség az élettelen világrendszer mellett döntött, nem vizsgálta meg elozetesen, hogy a világegyetem valóban élettelen-e. Egyszeruen csak azért döntött így, mert a newtoni mechanikus világrendszer és fizika sikereket ért el. Ezekre a sikerekre alapozva, a gyakorlati élet követelményeihez kapcsolódva az emberiség szép lassan belesétált a zsákutcába. Egy új világrendszert konstruált, és ez szerintem – materialista alapon – logikai hiba. Ezt a logikai hibát lehetne most kijavítani, egy átfogóbb világszemlélet kialakításával, amely életközpontú, emberközpontú.
-A kozmikus én és a tudatos én, ebbol a gondolatmenetbol következtetve, vélhetoen gyakorta konfrontálódnak.
-Nem hogy konfrontálódnak, de a ketto ma már teljesen szembekerült egymással. Gordon W. Allport amerikai pszichológus magyarul is megjelent “A személyiség fejlodése” címu könyvében azt írja: a nyugati civilizációban az ember énje, mint egy hüvelykujj áll ki belso világából, szinte merolegesen arra. A belso világunk belso szervezodési törvényével tehát homlokegyenest ellenkezo irányba áll a nyugati világ által létrehozott tudatos én. És kérdés, ennek van-e értelme, ezt akarja-e az emberiség?
-De mi lenne, ha mindenki a kozmikus ösztöneire kezdene hallgatni, éber tudata helyett? Nem lenne-e esetleg káosz?
-Erre nyílván semmi garancia. A fennálló rendszer, bármilyen rossz is, mindig élvezi a nem vállalkozó szellemu emberek törvényszeretetét. Ugyanakkor mindig vannak, akiknek fontos, hogy ezt a törést helyrehozzák. Káosz ma is van épp elég, és nem biztos, hogy minden változás csak tovább növelné azt. Ha az ember olyan állapotba szeretne visszalépni, ahol nagyobb az összhang, ha ezt helyesen látja meg, nem úgy mint a kommunizmus, amely pozitív képet próbált adni, aztán létrehozott egy sokkal embertelenebb állapotot, ha ez valójában helytálló alapokon áll, akkor nyílván közelebb fog kerülni az Édenhez, az összhanghoz, távolabb a káosztól.
-És van még mód visszatérni? Nem vagyunk kényszerpályán? A kérdés továbbra is nyitott vagy már eldöntetett?
-A kérdés ma a mai napra eldöntetett. És valószínuleg a holnapi napra is. Sot, attól tartok, a jövo héten sem várhatók mélyreható változások. De hogy a jövo hónapban és a jövo évben nem lesznek, az egyáltalán nem biztos. Attól függ, ki milyen következtetésekre jut, és ezek milyen cselekedetekre sarkallják ot. Az ember gerincét véleményem szerint még nem törte meg végleg a társadalom, egyelore nem iktatták ki ? valamiféle titkos határozattal ? a szabad, önálló méltóságú lények közül, hogy ettol kezdve senkinek semmilyen reális esélye ne legyen arra, hogy emberi lényként viselkedjen. Valójában azt gondolom, a végso mozgatórugók a mi kezünkben vannak, s bár egyre nagyobb erok állnak az establishment rendelkezésére és kezd szorulni a hurok az emberiség nyakán, de azért még nem kötötték fel. Amíg élünk, van remény, hogy még tehetünk néhány dolgot. Aztán még néhány újabbat.
Az emberekre hatnak a gondolatok, de fontosabb, hogy mit érez, hogyan viszonyul saját érzéseihez. És melyek azok a kulcsfontosságú élmények, amelyek meghatározzák a látását. Ahhoz, hogy ez a belso látás kitisztuljon és meglássa a természetes élmények fontosságát és szerepét, ahhoz meg kell tisztulni az összes muvi salaktól, muanyag buroktól, amit a társadalom ügyesen, millió oldalról ráköpdös az emberre. Ez a belso világ elsosorban az érzésekkel tartja a kapcsolatot, és amikor az érzések formát öntenek, az egyfajta zeneiséget jelent, így a zene közvetlen kapcsolatban van a belso világóceán hullámzásával és alakulásával.
Jávorszky Béla Szilárd

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Close