Bejegyzések

Bejegyzések

Kelet-európaiság a rockzenében

Nincs hozzászólás VHK archív cikkek

Forrás: Zene.net

VHK: “Szeretnénk új népzenét teremteni!” /1984/

A Vágtázó Halottkémek zenekart két évtizeddel ezelőtt botránybandának vagy a punk előfutárának tartották.Valójában a world music sajátságos kelet-európai, ősi, sámánisztikus eredetű “életzenéjét” játszották, s játsszák ma is.
A VHK a hetvenes évek végétől a legbotrányosabb zenekarok egyikének számított magyarországon,s a szokatlan külsőségeik, öltözékük, színpadi viselkedésük,stb alapján besorolták őket az “ős-punkbandák” közé. Valójában a zenekarok sem akkor,sem később nem tartozott egyetlen beskatulyázható stílusba, irányvonalba sem, hanem következetesen a saját “életzenéjét” játszotta, Grandpierre Attila énekes személyében pedig ugyancsak egyedülállóan eredeti egyéniség és teoretikus bukkant fel a hazai rock világában, aki gyökereit az ősi sámánisztikus népzenében kereste. A zenekar tagjaival az alábbi interjú egy l985-ben kiadott, azóta rég feledésbe merült popzenei különkiadványba készült,s ma már legfeljebb csak a gyűjtőknél lelhető fel. Közreadását különlegessége, s a benne elmondottak vitára ingerlő érdekessége indokolja.
“…kimutattam, az ősmagyar, hun, avar népzene lényegi jegyeinek újra feléledését a mai punkzenében.” Grandpierre Attila
“Engedjük megtáltosodni magunkat”
– Mi az a szokatlan a fellépésetekben, ami így vagy úgy, de mindenkit felkavar, állásfoglalásra késztet?
Ipacs: “Koncerteken rendszeresen olyan készenléti állapotba hozzuk magunkat, hogy a bennünk rejtve élő feszültségek, mozgatóerők is közvetlenül megjelenhessenek. Így új, sablonoktól mentes zenét, eseményözönt tudunk létrehozni. Mi mozgatni akarjuk az elemi erőket, amik mindenkit mozgatnak. Ez a zene megjeleníti a természettel való egybeforrottságot, szembesít a világgal és önmagunkkal, hordozza a mindenkiben élő törekvést sorsunk túllépésére, a katarzisra.
– Hogyan lehetne lefordítani mindazt,amit csináltok az átlagközönség fogalmi rendszerének megfelelően?
Grandpierre: Zenénk olyan, mint az élet: élvezzük, folyamatosan követjük, s folyamatában váratlan ujdonságokat hoz, megráz, felkavar, megtisztít magadra ébreszt, szellemi gazdagságra, teljességre tör. Megismerése felfokozza az életörömet, felszabadít, megajándékoz saját belső erőiddel, visszaadja az emberben, az emberiségben való hitet, miután megrázott, megrendített. Az életzene felszabadult, előrevivő erő, mert az élet hatalmát hirdeti.
-Amit csináltok, nemcsak a hazai, de nemzetközi viszonylatban is meglehetősen szokatlan, egyedi. Hogyan találtatok rá erre az alkotási formára?
Czakó: Már az első próbán eldőlt, hogy képtelenek vagyunk másképp játszani. Hiába próbáltunk már létrehozott zenéket “normálisan” begyakorolni. Mi olyan úton jártunk, ami számunkra sem ismert.
-Konkrét esetben – például egy koncert alkalmával – hogyan történik mindez?
Grandpierre: Ez még nincs tisztázva. Egyszerűen nem értjük. Tulajdonképpen semmi mást nem csinálunk, mint hogy engedjük megtáltosodni magunkat. Fölmegyünk a szinpadra, felvesszük a hangszereket, és ezeken olyan műveleteket végzünk, amelyek a legkedvesebbek szívünknek.
-A táltosokhoz, regősökhöz hasonlóan ilyenkor ti is révületbe estek?
Grandpierre: Nem révületbe esésről, hanem révületbe emelkedésről van szó. Megtáltosodásunkat ünnepeljük. A mi révületünk nem más, mint az ünneplő valóság törvényeihez illeszkedés…
– Gondolom, mások is megkérdezték már tőletek, drogot, alkoholt fogyasztotok-e próba vagy koncert előtt és közben?
Grandpierre: Nem elsősorban ilyesmivel állítjuk be magunkat. Előző nap mindenki elmondja az ötleteit, elképzeléseit, terveit és együtt alakítjuk ki az előadás vázát, tisztázzuk, kiben mi van, mit akarunk csinálni, és miért? Ezek a “kiképzések” adják a legnagyobb lökést…
Út a sámánzenéig

-Szavaitokból az derül ki, hogy bármennyire is ösztönös is az, amit csináltok, mégis tudatosan keresitek a forrásokat, legyen az tánc, zene vagy ritus. Honnan eredeztethető a meghatározó élmény, amelynek alapján tudatosan kezdtétek el keresni a múltat?
Grandpierre: A legkülönfélébb zenéket hallgattam, de előszőr a mongol népzene végtelen szerkezetű, folyamatában állandóan változó, üveghangon énekelt dalai ragadtak meg. Mintha álmodtam volna. Az az üveghang, az énektechnika, a lenyűgöző magabiztosság, ahogy a dallam építkezett, ahogy az énekes mindent kibontott belőle, csodálatos érzés volt.Tragédia, szépség, minden benne volt, a kiállás, ahogy élete egészét át meri tekinteni, fel meri mérni, el meri mondani! Ma valahogy elkorcsosult, elszemélytelenedett a világ, szinte teljesen ismeretlenné vált ez a látásmód. Helyette előtérbe került a rutin, a séma vagy a tartalmatlan virtuozitás. Mi ezzel szemben a zenei lényeg felé törünk….
Úgy tünik, hogy a ma emberéből fokozatosan veszik ki a képesség belső világának érzékelésére, integritásának megőrzésére. A modern társadalom a kapcsolataitól jórészt megfosztott városi embert kész tények elé igyekszik állítani. A tárgyi adottságokat, mint egyedülieket igyekszik feltüntetni, s az így “kitermelt” ember egyre kevésbé vállalkozik élmények átélésére.A belső tapasztalatok hiánya korunk egyik legtragikusabb tendenciája. Alattomosan és biztosan öli meg a szellemet, az érzelmeket, az alkotóerőt. Csak a puszta testet hagyja meg. Az áldozatul esett emberek tetszhalottak, élőhalottak, de mi játszunk olyan zenét, hogy őket is újra teljes életre ébresszük.Tapasztalataink szerint a fiatalság egy jelentős része ebben mellettünk áll.
– Azon túl, hogy visszanyúltok az ősi forrásokhoz, hogyan lehetne megfogalmazni, ez a zene milyen elemekből építkezik?
Grandpierre: Nem elemekből építkezik, hanem folyamatot fejez ki /hívják folyamatzenének is/, amelynek menetét a zenei tartalom határozza meg. Nem konkrét dallamot vagy ritmust hozunk létre, hanem ezek olyan összhangzását, ami az eddigeknél sokkal teljesebben tölti ki a zenei teret. Hogy egy példát mondjak: l972-ben egy házibulin egy dobozgitár hátlapját ütöttem monoton, gyors ritmusban, mintha futólépések vernének föl, mintha elharapózna egy szikrázó akarat, úgy alakult ki a ritmus monotóniája mellett észrevétlenül feltünő bezengések, ezek módosulása a dobozgitár testének különböző pontjaiból kiindulva, magyar népi kiszámolásokra emlékeztető tagolásban.Pár éve Vargyas Lajostól megkérdeztem, melyik a legrégibb, lovasrohamokat idéző ritmusos magyar népzene. A legrégebben lejegyzett ilyen zene a Gyimesi kontyoló – felelte. Felvettem a Magyar Állami Népi Együttestől, s a ritmusa ugyanaz a sodró, elsöprő lendület egy pontból kibontva, ugyanazt a világlátást, érzést, eltökéltséget hozza ki az emberből, mint az 1972-es spontán zeném. A megdöbbentő ráadás:mindkettő közös alapritmusa megegyezik a Michael Harner és Hoppál Mihály sámántanfolyamán felhasznált eredeti sámánzenéével.
Hardcore, az új népzene?

– Szavaidat hallgatva, úgy tűnik, nem mindenben értesz egyet a népzenéről kialakult nézetekkel.
Grandpierre:Azt hisszük, hogy ismerjük a magyar népzenét, büszkék vagyunk a népzenei kulturánkra, pedig a ma is élő, vitális, ősi népzenék szinte teljesen ismeretlenek. Mintha kiestek volna mára a kulturából, legfeljebb egyes tudósok, együttesek foglalkoznak velük. Ugyanakkor a népzene eredetét illetően teljes zűrzavar uralkodik. Kezembe került Falvy Zoltán: A magyar népzene története c. könyve…Eszerint siratóénekeink, regősdallamaink, gyermekjátékdalaink csak középkori vagy későbbi átvételek lehetnek. Hogyan? Hát így keletkeztek magyar népzenéink? Azzal sem tudok egyetérteni, hogy a népzene keletkezésének kizárólagos módja a puszta változatképződés, variálgatás. De más oldalról közelítve: vajon csak a meghatározatlan ősidőben működött a népzenét teremtő-szülő erő? És ha valamikor működött is, miért nem működhet ma? Ki lehet-e rekeszteni a történelemből a népzenét teremtő erőt? És mi van a ma társadalmában, amikor a népzene eredeti közösségei már megszűntek, vagy felbomlóban vannak? Új népzene már nem is születhet többé? Mi lesz ezer év múlva? Mi fog beszélni az elkövetkezendő ujabb ezer évről, ha nem a népi alkotóerők? Szerintünk a magyar nép létezéséhez, fennmaradásához az is hozzátartozik, hogy ne mondjon le az önkifejezés igényéről. Ahogy az előző évezredekben, ma is a teljesség birtokbavételének igényével születhetnek, és kell születniük az új népzenéknek. S a zene születésének mechanizmusai ugyanazokon az alapokon jönnek létre, mint régen.
-Attila, szörnyű gyanum támadt. Mindezzel azt akarod mondani, hogy ti a mai kor népzenéjét játsszátok? Az, amit életzenének, folyamatzenének, külföldön hardcore-nak neveznek, az korunk népzenéje?
Grandpierre: Úgy érezzük, hogy feledésbe merülni látszó alapvető emberi erőket tudunk a mai korban is működésbe hozni.Zeneelméleti tanulmányokban kimutattam az ősmagyar, hun, avar népzene lényegi jegyeinek ujra feléledését a mai punkzenében.Még mélyebb egyezések mutathatók ki az életzene és a sámánzene, az életzene és az ősi népzene között. Sajnálatosnak látjuk, hogy nincs megfelelő intézmény, ami ezt a törekvést felkarolná.
Punk és a pogány magyarok zenéje

-Zenétek itthon csak viszonylag szűk körben ismert, külföldön viszont már jobban odafigyeltek rátok. Mivel magyarázható ez az élénk érdeklődés?
Ipacs: Amit csinálunk, az nyugaton is teljesen új. Az életzene érvénye nem korlátozódik földrészekre. Életerős, felszabadító erejű zenére ott is nagy szükség van. Kint ez a fajta zene nagyon népszerű, de érdekes módon a punk szót nem használják rá, inkább a hardcore és a new music kifejezést. Ebbe a zenei világba az új hullám már nem fér bele. Régebben a kisérleti zene meghatározás lehetett a megfelelője. A new music/új zene vagy életzene/ kifejezés azt jelenti, hogy ez a zene tartalmilag új, s nem azért, mert az együttes hetente újjáalakul, vagy más, újabb divatokat követ. Nagyon sok nyugati országban most ezt a zenét értékelik a legtöbbre. Az Egyesült Államokban például a finn hardcore zenekarok a legnépszerűbbek, Dániában úgyszintén, és sokan vannak, akik azt vallják, hogy a hardcore Finnországban és Peruban/!/ a legjobb….S aligha véletlen, hogy a hardcore épp azokban az országokban életerős, ahol a sámánizmus átvészelte a modern időket, vagy még élénken él az emléke. A mi zenénket is a hardcore-ba sorolják, s azt mondják rá, élő zene, szinte találmány…
-Azt mondtad,hogy nem tudják mihez hasonlítani.Mégis veletek kapcsolatban is, de külföldön is erről a zenéről sokan állítják, hogy punk. Miért?
Grandpierre: Meggyőződésünk, hogy a mai zenék közül a punk jutott a legközelebb az ősi tipusú népzenéhez, mert ez is belülről jön, és belső szükségleteket elégít ki. Azonkivül bizonyos mértékig a külsőségek is hasonlóak. Sokat olvastam a pogány magyarok muzsikájáról, többek között azt is, hogy a hunok ritmikus zenéje a kínaiak számára felháborító volt, mert az énekes artikulálatlanul, teli torokból üvöltözött. A punknak is leglényegesebb sajátsága a ritmus és az énekstílus.
-Azon az úton, amin ti elindultatok, mások – Szörényi, Sebestyén Márta, Kolinda, Gépfolklór, stb – is járnak. Mi a véleményetek ezekről a törekvésekről, a népzene és a rock szintéziskisérleteiről?
Czakó: Ők ébren tartják azt a ránk maradt népzenei kulturát, aminek megismerése még sokkal szélesebb körüvé kéne, hogy váljon. Nagyon fontos a nemzeti fönnmaradáshoz például a Muzsikás hagyományörző munkája. A népzene és a rock ötvözése is sokat segíthet ennek népszerűsítésében. Mi úgy gondoljuk, hogy emellett azonban szükség van az ősi hagyományok továbbvitelére, megújítására, olyan mai népzene teremtésére, ami visszaadhatná a kezdeményezés lehetőségét, a mai kor állandó megújulását szolgáló önkifejezés számára. Nálunk a nép-vagy rockzenészek nagy többsége reprodukál, s a többségnek szépelgő az előadásmódja, éneke. Mi a szépség fogalmának átértékelése, a népzene átértelmezése mellett vagyunk. Nem lehet azokat az ideákat, amelyeket a régi görögök létrehoztak, kizárólagosnak tekinteni. Az élet olyan gazdag, olyan új dolgokat hozott létre, a tempó, a vitalitás úgy felfokozódott, hogy ennek az alkotásokban is tükröződnie kell. Olyan tragédiák, olyan feszültségek halmozódtak fel, amelyeket művészeti alkotásokba kell sűríteni. Ma a zenészek többsége létező zenéket másol, amit személyiségükkel, átélésükkel “újítanak meg”, hitelesítenek.Ők azok,akik csiszolnak. Mi szeretnénk új zenét, népzenét teremteni.”
Sebők János

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Close