Bejegyzések

Bejegyzések

Táltos terápia

Nincs hozzászólás Hírek

Forrás: Hangado – Fotók: Balogh Máté

Galéria: MTV Híradó

A szombati koncert fellépői nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint a ’75 óta létező Vágtázó Halottkémek legjobb pillanatainak felidézésére és arra, hogy a dicső múltból építkezve, új távlatokat nyitnak. Talán ők sem számítottak arra, hogy több, mint három órán keresztül fog vágtázni az életerő, a Petőfi Csarnok falai között.
Nem tudom megállni, hogy néhány emberöltővel ezelőtti emlékemet föl ne idézzem. 1983-at írtunk, takaréklángon, de még üzemelt a Budai Ifipark. Egy augusztusi szombat délutánon, nagy számú, a korabeli közízléssel inkompatibilis külsejű csoport gyülekezett, a Budai Vár, Döbrentei téri oldalában. Aznap este ? sorrendben ? a Tizedes, a Marina Revü, a Rizikó Faktor és az Auróra lépett fel, majd hirtelen felindulásból, a Halottkémek foglalták el a színpadot. A sejtmemóriában tárolt ősképeket idézte, az a különös, elképesztő energiával hömpölygő hangfolyam. A Vár falai és a közeli Duna között áramló hangok, a színpadon zajló események okán, máig, egyik meghatározó koncertélményem maradt.

Jó ideig, szinte minden koncertjüket meglátogattam, a széles nyilvánosság előtt meg sem hirdetett zenés felolvasóestektől, akusztikus kísérletektől, a Club MM-ben és a Ganzban megrendezett nagyszabású előadásokig. Azután nagyon ráerősítettek, turnéztak itthon, külföldön, s kezdtem úgy érezni, hogy ők sem tudják elkerülni az évezredes tézist, mely szerint a mennyiség uralma, a minőség hanyatlásához vezet. Egy idő után ők is belefáradhattak, mert egyszer csak szárnyra kapott a hír: előbb az alapító atyák egyike távozott, majd kis idő múltán a zenekar tagjai is más formációkban folytatták.

Néhány éve, ellepték a várost a Vágtázó Csodaszarvas plakátjai. A debütáló fellépés kedvező fogadtatásán felbuzdulva, a formáció immár állandó tagsággal, rendszeresen telt házakkal koncertezik. Vélhetően, ennek hatására ötlött fel, Grandpierre Atillában, hogy ideje lenne összejönni a régi zenésztársakkal is, hátha kikerekedik valami olyasmi, amitől mindannyian új erőre kapnak.

Talán, még ők sem számítottak arra, mennyire kikerekedett!

A plakátok megjelenése óta, titkon reménykedtem abban, hogy a közel évtizede szünetelő vágtázás hírére sokan eljönnek majd Április 25-én. A hónap elején megrendezett sajtótájékoztató alkalmával, a fellépők többségével beszélgettem, a legjobb formájukban voltak, mindegyikükből áradt az optimizmus, vibrált a levegő. Azóta biztosra vettem a telt házat.

Szombaton, a meghirdetett időpont előtt fél órával, meglepetten konstatáltam, hogy még épp’ csak szállingózik a közönség. Az évezredes tézis ? mely szerint a kibocsájtott pozitív impulzusok visszacsatolásaként, megtöbbszöröződött pozitív energiák érkeznek ? ezen az estén akkor igazolódott be első ízben, amikor a 20:40-es kezdésre teljesen megtelt a terem.

Kisvártatva, bekövetkezett az a pillanat, amire már minden jelenlévő oly’ régóta várt: ugyanabban az időpillanatban csaptak a ?lovak közé? a színpad sötétjében tartózkodó zenészek, amikor lehullott az őket rejtő Barcsik-installáció, fényrobbanásszerűen felgyúltak fények.

Jó ideig, csupán egy szélvészgyorsasággal vágtató lovasok alkotta sereg rohamának harci zaját idéző hangorkánt érzékeltem, mintha a Gyűrűk Ura béli róhírok vették volna birtokba a színpadot! Az ütőhangszeresek ? Szabó Kristóf és Balatoni Boli Endre ? óramű pontossággal és olyan döbbenetes intenzitással, dolgoztak, hogy perceken keresztül, kizárólag rájuk és a torkaszakdtából üvöltő Grandpierre Atillára tudtam koncentrálni. Ez, tényleg Nagy kezdés volt és észrevétlenül elrepült közel 20 perc.

A Ki vele az Istenért elejére világossá vált, hogy Németh László Fritz és Molnár Lujó szólógitárosok, valamint Mestyán Ádám basszusgitáros, imént még kivehetetlennek tűnő játéka, a koncepció része volt, puszta hangmérnöki trükk, hiszen a dal első akkordbontásainál már a hangszerek aránya a helyére került.

Annyira magával ragadó módon tisztult ki és állt össze a hangkép, hogy hirtelen, azon vettem észre magam, már az Indulok futamaira kezd mozgásba lendülni, a terem első negyede. A hamarosan felhangzó ? vadonat új ? Távoli világok mindeddig felfoghatatlannak tűnő távlatokat nyitottak meg a Kozmosz felé. A színpadon mozgó emberek, az általuk keltette hangok, a rájuk vetülő fények és az installáció lenyűgözően kavargott, a Holdak kelet felé és a Hallani, már szinte ugyanannak a galaktikus repülésnek a részévé formálódott.

Ha a közönség által, önkéntelenül behurcolt negatív impulzusokból, még egy mákszemnyi is maradt, akkor azt egy régi nagy klasszikus, a Mi történt, pentaton gitárakkordjainak, hangjai végképp’ kiűzték.

Ezután egy varázslatos utazás során, Rejtelmes kertben találtuk magunkat, kisvártatva rádöbbentünk, mennyire lenyűgözően logikusan működik, az Élő Világegyetem, milyen torokszorítóan gyönyörű a Fénysuhamlás, mennyire magától értetődően egyszerűvé válik az Örökkévalóság. Repültünk, utaztunk együtt, mindannyian eljutottunk oda, Ahol már nincs Föld.

Kiderült, hogy a sámánok galócafőzete nélkül is létezik önfeledt megismerés!

A szertartás elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor abban a kivételes varázslatban részesültünk, hogy a tudatalattiban szunnyadó emlékképek újra felidéződtek, átélhettük a Hunok csatáját, immár egy régi barát, Szónusz is a színpadra lépett és puszta jelenlétének kisugárzása új lendületet adott. Az adrenalin-szint eddig is magasra emelkedett az agyakban, de immár a terem háromnegyede mozgott együtt az Életerő tagjaival.

Akik elfáradtak a ?küzdelemben? azok a színpad elsötétülését követő lélegzetvételnyi szünet utáni Újjászületés-től új erőre kaptak, majd hamarosan Végzetes szerelem-be estek. Jómagam oly’ annyira, hogy innentől már letettem abbeli szándékomról, hogy megkíséreljem pontosan követni, az események alakulását.

Magával ragadott, a fékevesztett lendület, a szűnni nem akaró energiaáramlás. Az egész terem hömpölygött, minden együtt mozgott. Talán, a végtelen párhuzamosok is találkoztak egy pillanatra a térben. Bizonyos vagyok abban, hogy a Tárulj világ! elhangzására, csupán azért emlékszem kristálytisztán, mert ez is egy mesébe illő emléket idézett fel bennem.

Sajnos, az idei, Tavaszi Napforduló alkalmával, rajtam kívülálló okok folytán, nem tudtam ellátogatni Dobogókőre. Legszebb álmaiban sem reménykedhettem abban, hogy ilyen hamar kárpótolni fog a Sors.

Bizonyos vagyok, hogy a következő mondat, csupán azok számára hangozhat hihetetlenül, akik nem élték át ezt a felemelő élményt. Ezen az estén olyan mennyiségű pozitív energiával áramlott belém, mintha a Szívcsakra közelében töltöttem volna ezt a három órát.

?Halál, hiába vársz!?

Pentaton:
A pentaton olyan ötfokú hangsor, amelyben a hangközök nagy szekundok és kis tercek. A pentaton skálák úgy jönnek létre, hogy a diatonikus skálákból kimarad a 4. és 7, fok, tehát a fa és a ti hang. Aszerint, hogy a pentaton melyik szolmizációs hangra végződik, öt fajtát különböztetünk meg.

Fok Elnevezés Szolmizációs hang Tartalma (C-dúr)
I Dúr pentaton dó-sor do re mi szo la c – d – e – g – a
II dór pentaton ré-sor re mi szo la do d – e – g – a – c
III fríg pentaton mi-sor mi szo la do re e – g – a – c – d
IV mixolíd pentaton szó-sor szo la do re mi g – a – c – d – e
V Moll pentaton lá-sor la do re mi szo a – c – d – e – g

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Close