Bejegyzések

Bejegyzések

Vágtázó Életerő – Forgószél lemezbemutató @ 100423 – PEN

Nincs hozzászólás Hírek

Forrás: Passzio.hu

Vágtázó Életerő ? Forgószél – lemezbemutató koncert Pécsett, a PEN rendezésében ? 2010. április 23. >> Tavaly nyáron nagy port vert fel a legendás VHK (Vágtázó Halottkémek) feltámadása. A PeCsa-beli nagy koncert után következett az először debütáló Fekete Zaj Fesztivál (Mátra, Sástó), majd egy miniturné Szeged, Debrecen és Budapest állomásokkal. Az első nagy koncerten, a PeCsában film is készült, majd az A38 Hajón dübörgő bulit két részletben a Duna TV is műsorára tűzte.

A visszatérés Vágtázó Életerő néven vágtatott végig a rajongók között, tagjai: Grandpierre Attila, Balatoni Boli Endre, Mestyán Ádám, Molnár Lajos Lujo, Németh László Fritz, a dobok mögött Szabó Kristóffal, vendégként pedig Soós Lajos Szónusz tépte a gitár húrjait. Hogy milyenek voltak ezek a koncertek? Nos, csak annyit mondhatok, hogy mindenki sajnálhatja, aki kihagyta. Nyilván, akik szerették és szeretik a VHK-t, a ?sámánpunk? világát, az őrületet és szédületet, azoknak nem kell külön bemutatni, mi is történik egy ilyen vágtázó, száguldozós zenei színpadon. Akik még nem ismerik, esetleg szeretnének többet megtudni erről a ?zenei őrületről?, ne hagyják ki! Most pénteken a PEN (Pécsi Egyetemi Napok) fellépőjeként együtt száguldhatnak velük. (Boli még nem lesz ott ezen a fellépésen, mert még Ausztráliában kergeti a koalákat, miként a Dürer Kert béli koncert idején is.)

Nem vagyok zenész. Ebben a témakörben nem igazán ítészkedhetek, de mint színpadi ember azt kell, hogy mondjam, ennyire koncertpasszentos lemezt már nagyon régen nem hallottam. Hihetetlenül egybeöntött az anyag. A számok közötti ?suhamlás? szinte egyre feljebb és feljebb repíti a feelinget. Mintha a fokozódás nem lépcsőfokonként ugrana egyre feljebb, hanem siklana valami láthatatlan szárnyon. Vagyis igen, a forgószél viszi egyre feljebb és feljebb a hangulatot, fokozza a zene, a hangok erejét. Attila hangja semmit nem kopott a hosszú évek alatt. Néha ? Fénysuhamlás c. opuszban ? szinte azt érzem, dupla torokkal képes hangot robbantani. És nem csak ordítani, kiáltani tud, hanem érzékeny, finom hangokat árasztani az éterbe. Az ütősök szinte önálló életet élnek, szinte piedesztálra emelik a dalokat. Fritz briliáns szólamokat penget, Attila pedig perpetuum mobileként száguldozik a világegyetem színpadnyi szeletén.

Mivel végigjártam velük a nyár minden állomását, az összes koncertet, pontosan érzem, hogy mennyire jól ragadták ki azokat a ?számokat? (műveket vagy minek is nevezzem őket), amelyek a legjellemzőbbek egy forgószél által támasztott zenei elszálláshoz. Mágikus zene ez a maga valójában, még akkor is, ha elektromos energia hangosítja a színpadokat, ha a húrokat a konnektorba tolt áram hangosítja. Elemi erővel támogatja a sok ütős hangzás, szinte lüktetve emeli az amúgy is szárnyaló hangokat, az emberi torkok, mint szárnyak repítik tovább a fülekig, agyakig, zsigerekig. A már klasszikussá vált VHK dalok mellett három újat ? Forgószél!, Holdvilág, Távoli világok ? is felfedezhetünk a korongon. Semmivel sem maradnak el a régi nagyoktól. Újult erővel hoznak új lüktetést, új szárnyaló varázslatot.

Kedvencem a Hunok csatája, melyet a VCSSZ is előad ? izgalmassá téve a népi hangszerekkel, női vokállal ?, ám mégis ez az igazi. Igen! Itt vágtáznak a pusztában a harcos seregek, itt eldől minden! Nincs az az érzéketlen és szkeptikus koncertjáró, aki ennek hallatán képes fanyalogva a sarokba menni egy pohár sörért. Ezen a lemezen most különösen jól szól. Valahogy jobban érvényesül az üstdob, Boli egyre több hangszerrel operál a koncerteken. Hasonlítgatom egymáshoz az anno VHK számokat és a mostani VÉE számokat. Azt kell mondjam, hogy a Hunok csatája is, miként a többi is teltebbre sikeredett ezen a korongon. Mintha mélyebbre hatolnánk a hangzásban, a történelemben, az időben és a térben. Persze mondhatjuk azt is, hogy más egy lemezt stúdiókörülmények között felvenni illetve koncerten, élőben, mégis az utólagos munkák mindenen tudnak alakítani. Ennek a lemeznek nagy előnye, hogy ? én úgy érzem ? nincs agyonfésülve, sminkelve. ?Csak? szól. De hogyan! A régi lemezek ambientes felhangját most átvette egy mély, megférfiasodott, mutálódott komoly hang, nyomatékosabbá téve a mondanivalót. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az eredeti lemezek nem jók. Sőt! Hanem azt, hogy mások. Életerősebbek, férfiasabbak. Hitelességük sem akkor, sem most nem kérdőjelezhető meg. A korong iránt már Németországban és Amerikában is érdeklődés mutatkozik.

Vágtázó Életerő: Forgószél! ? szerzői kiadás, Periferic Records, 2009.

Szöveg és fotók: S.Varga Ilona ? ALion fotó

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Close