Bejegyzések

Bejegyzések

Vágtázó Életerő ? VHK Idéző A Lion fotós beszámolója

Nincs hozzászólás Hírek Képek

Vágtázó Életerő ? VHK Idéző @ 2009. április 25. – PeCsa

Hosszú hónapok óta tartó fokozott izgalommal vártam ezt a napot, ?boldogult ifjúságom? egyik leginkább emblematikus bandájának újbóli felbukkanását. Ismerősök és ismeretlenek dörögtek rám, hogy meg vagyok én veszve, megint egy reunionra várok? De szerencsére azért akadtak velem együtt várakozók is. Mutatta is jól a hamar elkelt jegyek száma, sőt, a bejáratnál ordibáló ötvenes tata: dupla áron veszek jegyet!

Már az elmúlt nyár végén volt egy információm erről a készülő koncertről, és mint anno ?elvakult? VHK-st, nagyon meglepett, sőt, majdnem hihetetlennek tartottam, bár volt valahol a tudatom mélyén egy olyan érzés, hogy láthatom még egyszer őket együtt színpadon. Aztán annak is neszét vettem, hogy közös próbák kezdődnek majd. Télen az A38 hajón a Yava lemezbemutató koncertjén azonban furcsa érzésem támadt. Ott állt a háttérben Attila (most már Atilla), vendégként lépett fel. Valami déja vu volt kibontakozóban a színpadon, és akkor biztos lettem abban, hogy ez a készülődő ?reunion? csak jó lehet. A tagokat különböző formációkban hallottam azóta is, még a passzio.hu oldalán is jelentettem meg különböző koncertbeszámolókat. De erre a monstre koncertre persze más energiákkal gondoltam. Részt vettem rádióinterjúban a zenekarral, voltam próbán (egy háromszor három méteres helyiségben zúztak, olyan volt, mint az Óz a csodák csodájában, mikor a vihar megemeli a házat és viszi, épp ilyen érzés volt köztük állni, kucorogni a csepp helyen, a végtelen zeneáradatban, megemelkedett a kis próbahelyiség és röpült fel a magasba), ami fantasztikus volt. Szabó Kristóf (Yava) ült be Ipacs helyett a dobok mögé, Mestyán Ádám basszus és Balatoni Boli képviselték a ritmusszekciót, Molnár Lujó és Németh Fritz pengették a gitárokat, Attila pedig továbbra is Attila (Atilla) volt, teljes valójában. Vendégként a PeCsában Szónusz itt fellépett két számban.

A varázslat pedig április huszonötödikén eljött a PeCsába! Élő, eleven varázslat volt, még akkor is, ha a hangtechnikusok nem álltak a helyzet magaslatán. Erről nem kívánok írni, volt a neten elég fikázó megjegyzés ezzel kapcsolatban. Igen, sajnos több odafigyelés kellett volna a hangtechnika részéről. Ám mindez nem tudta megingatni a tömeg lelkesedését. Rég láttam a PeCsában hasonló feelinget, ekkora várakozás is régen előzte meg hazai zenekar fellépését. De hát én úgy gondolom, ez nem egyszerű fellépés volt. Itt újra megmutatkozott egy olyan őserő, amit képviselni itthoni pályán ? és még sok más országban is ? nem tudott még más csapat. Nem is zenekar ez az én olvasatomban. Emberek együtt lüktetése, közös hangrobbanása. Efféle frázisokat tudnék csak pufogtatni, amit nincs értelme. Zenekritikusok írjanak róla, esztéták inkább ne, ám írjanak róla egyszerű rajongók és ellenzők, írjanak mindazok, akik nem elfogultak.

Én az vagyok. Része volt az életemnek egy bizonyos szinten, és az elmúlt VéHáKátlan kilenc év után ott folytatódott ? robbant vissza ?, ahol abbamaradt. Remegő gyomorral fogtam kezembe a masinámat, nem is tudtam, hogy hol kezdjem a fotózást. Régen nemigen fényképeztem őket, csak átéltem. Alig néhány filmkocka maradt meg a sok évvel ezelőtti koncertekből. Mikor lehullt a dekoráció és felhangzott a zene, majdnem felugrottam, s szinte elfeledtem, hogy kétkilónyi fotómotyó van a szememen. Feltolult bennem minden a zenekarral kapcsolatban, az összes emlék, ami valamilyen módon hozzájuk kötődött, vagy akár róluk szólt. Vagy egy értékes percig megkövülten álltam, mintha életfilm pergett volna le bennem. Aztán kénytelen kelletlen észhez tértem, és hagytam, hogy az objektívemen keresztül érjen az erő, az energia és a hangok! Egy méterrel a talaj fölött lebegtem.

A színpad szépen és korrektül berendezve, Barcsik Géza látványtervezésével (a koncert idejében kiállítását is láthattuk a PeCsában), jól hozta a régi hangulatot, bár nekem kissé szellősnek tűnt. Ami hiányzott (persze lehet, hogy csak nekem), a tárgyak, a színpadi holmik megelevenedése, a performance jellegű mozgásvilág. A fent függő álomcsapdák és a koponya talán kissé magasabban volt, mint a tömörebb színpadkép megkívánta volna. De lehet, hogy csak én kukacoskodom. A két dobos elhelyezése viszont nagyon bejött. V alakban középen, remekül tudtak egymásnak felelgetni. Ádám fel-alá mászkálása, fintorai nem sokat szelídültek, Fritz továbbra is azonos mozdulatokkal, arcokkal és grimaszokkal tolta, Lujó talán komolyabb volt, Boli pedig, ha ezt még lehet fokozni, ?őrültebb?, mint valaha. Gekkós szarongban, gekkós hajpánttal és indián tollakkal teljesen elbűvölte a fényképezőgépemet. Attila pedig ismét AZ Attila volt, lendülettel, karmozdulatokkal, jelekkel az arcán, melyek még jobban kiemelték mimikájának jelentéseit. Szónusz (Soós Lajos) is vendégként, ugyanolyan örökmozgó, faunszerű valójában hegedült, énekelt, kiabált, mint anno. A közönség pedig fékevesztett lendülettel, elszabadult hangorkánnal tombolta végig a három órát. Szinte látni, érezni lehetett a színpad és a nézőtér között feszülő, lüktető, hömpölygő energiát.

Ami a számokat illeti, a szetlistát láthatjátok a képek között. Az új zenék semmiben sem maradtak el a régi számoktól, talán az improvizációk voltak feszesebbek, de azt hiszem, hogy ez simán belefér ennyi évi kihagyás után egy monstre fellépésbe. Jó volna, ha lenne még folytatás; nem hiszem, hogy ennyi energiát, munkát belefektetve, ilyen kirobbanó és elvarázsoló háromórás koncert után ne lenne annyi lendület, erő egy folytatáshoz. Egy olyan folytatáshoz, mely nem azért jönne létre, hogy elcsépelje a régi emlékek alapjain felépülő újat, hanem felemelje mindazokat, akiknek szól, akikben megfogan ennek a zenének az üzenete! Én várom…

Szöveg és fotók: S.Varga Ilona ? A Lion fotó

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Close