Bejegyzések

Bejegyzések

Veled Haraptat Csillagot! lemezkritikák

Nincs hozzászólás Hírek Sajtó

Hardrock.hu: http://hardrock.hu/?q=node%2F21674

?A zene a Mennyek ajándéka.?

“A VHK Magyarország egyik legautentikusabb, legeredetibb zenekara, egy igazi legenda. Az 1975-ben alakult együttes a ’80-as évek közepéig be volt tiltva, mégis népszerűek voltak, rendkívül intenzív koncertjeiknek köszönhetően. A VHK zenéje az élet ünnepe, mely élőben döbbenetes őserőt hordoz, mely erő lemezeiket is átjárja, olyan élményben részesítve a hallgatót, melyet nagyon ritkán talál meg más zenekarok műveiben. Nem is csoda, hogy olyan művészek emlegetik a VHK-t kedvenc zenekarukként, mint Iggy PopHenry RollinsLemmy, de muzsikájuk nagy hatást gyakorolt a Neurosisra is. A 2001-ben feloszlott zenekar 13 év után most új lemezzel jelentkezik és az előzetes híreknek megfelelően a korai albumok világához közel álló zenei élményt kínál.

Az új mű egy élő felvétellel a Kézfogással indul, mely egyből kilép a valóságból, lomha szárnyakra kel, hipnotikus erejével magával ragad, mintegy megadja az album alaphangulatát, ami aztán dalról dalara változik, fejlődik, vissza-visszatér, majd ismét eltávolodik. Grandpierre Attila élettel teli, de fájdalmas üvöltései megrendítő erővel hatnak, és habár konkrét szöveggel nem rendelkezik ez a dal, mégis mágikus, különleges, feledhetetlen. Pedig csak felvezetője mindannak, ami ezután következik, hiszen az olyan tipikusnak mondható VHK szerzemények, mint a Szerelembe Zuhanás, melynek gyönyörű szövege kiegészülve a drámai, egyre kitárulkozó zenével, vagy a pszichedelikus álomként pompázó Holdak Kelet Felé a legszebb gyöngyszemei a lemeznek, amin egyszerűbb, punkosan vad szerzemények is helyet kaptak, melyeket fogós, dúdolható, sőt táncra csábító népzenei motívumokkal díszítettek fel (Az Élet ÜnnepeHun Testvériség). De mindegy melyik dalt nézzük meg közelebbről, hiszen ezeknek a szerzeményeknek van egy közös jellemzője, mégpedig az élet szeretete. Az egész művet ? de nem csak ezt, hiszen ez a VHK védjegye ? átjárja egy megfoghatatlan életerő, egy pozitív, vad, ösztönös érzés, melyet lassan elfelejtünk, pedig ott lakozik mindannyiunkban, hiszen a természetből fakad, aminek mi is részei vagyunk, bármennyire is elszakadva, elzárkózva élünk attól.

Ahogy a VHK eddigi lemezein, úgy most is fontos szerepet kapnak Grandpierre Attilacsodálatosan szép szövegei, melyeket magukban olvasgatva is igazi élményben részesülhetünk, de igazán a zenével együtt nyerik el igazi értelmüket, ahogy aBarcsik Géza által készített varázslatos borító is.

Összegzés:

Vágtázó Halottkémek 13 év után egy olyan megrázó erejű, lenyűgöző lemezzel tért vissza, melyben pontosan az a vad életerő pulzál, zakatol, amelytől ez a zenekar egy legendává vált. Páratlan alkotás egy páratlan zenekartól.”

Irtl Melinda és Grandpierre Atilla

Irtl Melinda és Grandpierre Atilla (Fotó: Bíró Boglárka)

Lángológitárok blog: http://langologitarok.blog.hu/2013/01/14/minden_a_helyen_van_vhk-lemezkritika

Amikor a nagy három órás Pecsabeli visszatérést követő évben, azaz 2010-ben kijött a Vágtázó Életerő VHK-idéző albuma, már lehetett tudni, hogy az új fejezet első bekezdéseit faljuk, és kiderült, hogy jó nekünk. A piár szöveg szerint most 2012 végén 13 év után jött ki az új Vágtázó Halottkémek stúdióalbum, de hát ennél a bandánál ez azért másképp működik, a koncertlemezeik is legalább részben új anyagokat tartalmaznak, de mindegy is, nem erre fókuszálunk. Illetve annyiban igen, hogy az Életerő-album volt a valódi visszatérés, új verziókkal, tehát vizsgálatunk tárgyát képezi, ráadásul nagyon jól sikerült, én például két dalt róla (ÖrökkévalóságFénysuhamlás) mindenképpen hozzásorolok a nagy klasszikusokhoz. Nagyjából ugyanabban a felállásban készült, mint a 90-es évek végi korszak anyagai, és mint ez az új. Némi átrendeződés azért történt, egyrészt a tragikusan fiatalon elhunyt Boli helyett Köles Vazul üstdobol, és a dobszerkó mögött is történt csere, most Király Zoltán a poszt felelőse. A többiek természetesen – azaz Grandpierre Attila, Mestyán Ádám, Molnár Lujó, Németh László Fritz és Soós Lajos Szónusz – a helyükön vannak és együtt írták meg ezt a lemezt.

Az anyag úgy van szerkesztve, mintha koncertet hallanánk, ezt a keretes szerkezet is segíti, a kezdő és záró meneteket élő felvételek adják, ráadásul a Boli emlékének ajánlott felütés, a Kézfogás csendes indítása és ráérősen ívelő szárnyalása is egy kiadós utazásra csábít. Ezt meg is kapjuk, semmi olyan nem marad ki, amiért a VHK-t szeretjük, és amellett, hogy minden ízében illeszkedik az album a sorba, van pár dolog, ami ennyi év és korszakos megmozdulás után egyszerűen csoda. Például az a fajta forró lelkesültség, ahogy a muzsikáláshoz állnak, ahogy képesek jól kitalált és működő riffeket kanyarítani egymás után, és nem restek megejtően meseszép líraisággal szerelmesnek lenni úgy nagyjából mindenbe és mindenkibe, az életbe, a kozmoszba, a valódi szépségbe.

Attila nagyon meg tudja fogalmazni, hogy mit csinálnak, hogy miről szól az egész, például: ?A VHK-nak sikerült továbblépnie azon az úton, amelyben a műfaj alaposan megújulva, látomás-erejű, tudat-tágító zenei világuk felkavaró életszerűséggel sodor a megtisztító erejű kiteljesedés felé. Szokatlanul életszerű, pszichedelikusan fejlődő átélést, az élet fordulópontjainak rendkívüli drámaiságát hordozza…”, stb., de mi marad akkor, ha ezt az elénk rakott borítást ? ami a régi pszichedelikus korszakokat megidéző borítóban is fungál – szépen lefejtjük a zenéről, és nem foglalkozunk a színes eszmei csomagolással? Egyrészt ezt borzasztó nehéz megtenni, hiszen akinek, mint nekem, a VHK úgy nagyjából ifjúkora óta az élete, zenei érdeklődése része, hogyan is függetlenítse magát mindattól ami ezzel az egyedülálló jelenséggel jár? Ha valahogyan mégis kilépünk kicsit abból, amit mint vastagon kent előképként, elvárásként, vagy akár árnyékot vető kétkedésként cipelünk, akkor meglepő módon szinte új életre kel a dolog, és simán, csont nélkül működik. Nem tudom, hogyan lehetséges, de olyannyira működik, hogy friss ropogós és üde, mint a felülmúlhatatlan első lemez, mintha az a húszegynéhány év meg sem történt volna. Azaz mégis, tán a sok lemez, a koncertek garmadái, a muzsikusok érése, az évek párlata valamilyen csodálatos módon eltörölt minden ráncot, minden berögzülést, mintha valóban egy új valóságra ébredtünk volna egy hosszú álomból, és minden érdemleges dolog most kezdődne.

Ami pedig ott valahol az album közepe táján történik két dalban, a Holdak kelet felében, és a Szárnyas égboltban, arra még nemigen volt példa a pszichedelikus rockban, a zene és a szövegek látomásos ereje és együtt hatása jócskán túlmutat a műfaj keretein, és tapintható erővel fogalmazza meg, hogy az ember lénye minden bizonnyal tágabb, és nagyobb léptékű, mint amit a hétköznapi tudat felfog, fel mer fogni. Nagy utazás ez kérem, nem szabad nem vele repülni!

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Close