Bejegyzések

Bejegyzések

VHK, Neurosis, Voi Vod, Today Is The Day

Nincs hozzászólás VHK archív cikkek

Forrás: Teljes cikk megtalálható itt: www.uh.hu 1999.10. 21.

Koncertbeszámoló (részlet): VHK
Budapest – Almássy Téri Szabadidőközpont. 1999.10.19.
Sokáig várt a tisztelt közönség erre a napra. Szerény hozzávetőleges statisztikám szerint kb. fele-fele arányban vártak a két külföldi ászra, a Voi Vod-ra és a Neurosis-ra. Az első benyomások a házhoz érve: sokakat annyira meghatott az, hogy eljött végre a nagy nap, hogy csak jelentős mennyiségű stresszoldóval tudtak azzal szembenézni, s a szép magyar hagyományoknak megfelelően, borral olajozták a füleiket. Gyakrabban kellene erre jönni, életeket menthetnének.
Az est három külföldi fellépője együtt turnézza végig Európát; előző este a lengyelországi Poznan közönségét tették próbára. Sajnos bekövetkezett, amitől féltem, vagyis, hogy nem veszik könnyen a majd 800 kilométeres akadályt. A beígért nyolc órás kezdés helyett, csupán nyolc után érkeztek meg és láttak vacsorájukhoz. Kilenckor még senki sem volt a színpadon, és imádkoztam, hogy a VHK legyen annyira gavallér, hogy feladja a megtisztelő utolsó fellépő pozícióját és beugrik, amíg a külföldiek akklimatizálódnak a hosszú út után. Erre igencsak szükség volt, mert mind lent az aulában, mind fent már tumultuózus jelenetek voltak, habár a tömeg békésen várakozott a hétórai kapunyitás óta. A késés miatt, a tervezett sajtótájékoztató is elmaradt, és azt a rendezvény végére ígérték.<img src=”swf/19991019.jpg” width=”150″ height=”100″ alt=”right” />
Végül a VHK valóban feláldozta magát, pedig minden bizonnyal nagyon készültek erre a napra, és megnyitották az estét. (A Neurosis már jó pár éve próbálkozik összehozni egy közös fellépést, de eddig sikertelenül. A két csapat egyidőben közös kiadónál volt, a Dead Kennedy’s-es Jello Biafra Alternativ Tentackles-énél.) Régi, jól ismert és bevált darabokkal kezdtek, majd jöttek a frissebb szerzeményekkel. Igazán, csak a közvetlenül a színpad előtt állók estek transzba a produkciótól, igaz a keverőpult mögött már jóval szürkébben is szólt zenekar. A harmadik harmadban, volt egy lelassult rész, ahol Grandpierre valamiféle programbeszédet kántált monoton és mániákus hangon egy a mikrofonhoz emelt hordozható magnóba. (Hogy ennek mi volt a szerepe? Igaz, megkérdezhettem volna.) Eközben a zenekar csak halk csiszolással támogatta az éneket. A közönség egy része láthatóan unottan távol tartotta magát, vagy rezignáltan szemlélte produkciót. Én sem vagyok már nagy rajongó, mióta egyre inkább rockklisékkel próbálkozik a csapat. Nekem a hegedű is csökkenti az élvezetet, már csak azért is, mert nagyon ritkán sikerült úgy keverni, hogy azok valóban jelentéssel bírjon az összhangzásban. A számok általában nehézkesen, esetlenül indulnak és fejeződnek be, mintha nem begyakorolt számokról lenne szó, hanem improvizációról. Ennek ellenére én határozottan elkaptam egy-két fergeteges pillanatot. …
Azt hiszem, így a végén, külön köszönet illeti a program szervezőit (Széplaki Évát és VHK-t), hogy létrehozták az estét. Köszönjük.
András

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Close