Bejegyzések

Bejegyzések

VOL.1 – 1998. május – VHK

Nincs hozzászólás VHK archív cikkek

Forrás: Negativeart.hu

A VHK egyike a legegyénibb magyar zenekaroknak, ez nem vitás (azért nem írom azt, hogy a legegyénibb, mert van egy Másfelünk és egy Korai Örömünk is). Soha nem adnak két egyforma koncertet. Az albumaikon érezhető misztikus hangulat koncertjeiken is transzba ejti az egybegyűlteket. Erre jó példa bármelyik Szigetes fellépésük (kíváncsi lennék, ha a Dynamon játszanának, mennyien indulnának be erre a nagyszerű zenére). Koncertjeiken a 15 éves fiataltól a 40 éves családapáig mindenki megtalálható, ennek ellenére mégis szerzői kiadásban kell kiadniuk az albumaikat, mert a kiadók nem merik felvállalni őket.
Mivel mindenképpen akartunk egy interjút az elso számban, Lujónak (az egyik gitárosnak) írtam egy levelet, de ekkor még nem tudtam, hogy egy héttel később Szegeden élőben látni fogom oket, ugyanis ekkor sikerült G. Attilával egy riportot készítenünk. Mivel nem akartuk a kettőt összevágni, így a két interjút külön-külön olvashatjátok. Néhol van némi átfedés, de azt hiszem ez nem olyan zavaró. Köszönet segítségükért és a nagyszerű koncertért.
Kissé furcsállottam, hogy egy ilyen intenzív színpadi munka után, mint amilyet Grandpierre Attila ma (is) bemutatott, hajlandó még interjút is adni, pedig amikor időpontot kértem, ő határozottan a koncert utánt választotta. Először erre kérdeztem rá:
</font>
-GA: A koncert előtt készülünk a fellépésre, ilyenkor tulajdonképpen zavar, ha bárkivel beszélgetni kell. Nem mintha a koncert után nagyon beszámítható lennék, de ha előtte ezzel kéne foglalkozni akkor az a koncertre rányomná a bélyegét. Mondjuk most is legszívesebben valami egészen mást csinálnék, mert most jól érzem magam és a zenekar tagjaival mennék valahová, de még mindig jobb, mint koncert elott .
-Már jó hosszú idő eltelt, mióta megjelent Az Éden visszahódítása I. című lemez. Az akkori interjúkban is szó volt róla, hogy már vagy harminc szám kész van, viszont csak l6 került fel az albumra. Mi van azokkal a dalokkal?
GA: Tulajdonképpen van egy olyasmi, hogy ha most nem adjuk ki őket, akkor mikor ? A zenekar állandóan túltermelődik. Ez azt jelenti, hogy sokkal több zenénk születik, mint amennyit ki tudunk dolgozni. A kiválasztott nóták kb. 40 percet tesznek majd ki az albumon, rákerül még valami teljesen VHK-s improvizáció, plusz még egy-két új téma, ami azóta született, de úgy érezzük, hogy a lemezen a helyük. Így el is értük a CD maximális időtartamát. Persze ez még csak az én javaslatom, aztán még a többiek is javasolnak valamit.
-És mikor kerülne a boltokba?
-GA: Augusztusban.
-Ismét magánkiadásban?
-GA: Végül is magánkiadás lesz, de a terjesztést a Böszörményi fogja végezni.
-Mi a gond a kiadókkal ? Egyszer azt mondtad, hogy nem merik a VHK-t felvállalni, mert akkor egyes ?selejt? zenéiket nem tudnák eladni.
-GA: Hát, igen, van benne ilyesmi, de ma már úgymond annyira eltávolodtunk lélekben ezektől a cégektol, hogy ez nekik sem okoz problémát, de ez az ő dolguk. Nézd, mi fent voltunk a MAHASZ listán a negyedik helyen, ahhoz képest nem tudom, ez miért nem jelent nekik semmit. De ezt ők tudják, biztos meg van az okuk rá.
-Az Éden… volt az eddigi legsikeresebb VHK kiadvány?
-GA: Igen, bár az első lemez is nagyon jól ment, sőt az Óriás Térbol is elment négy-ötezer, ez is ilyen körül fogyott, talán kicsit több is. Ez nagy szó, ahhoz képest, hogy az emberek kereste a tizedére csökkent azóta.
-Téged mint művészt érdekel az eladott példányszám?
-GA: Engem tulajdonképpen az érdekel, hogy azzal, amit mi játszunk -és amibe rajtunk kívül más nem szól bele- milyen hatást kelt és, hogy hány emberre hat. Ez a fontos, és azt gondolom, hogy egy ilyen zenével a világ legsikeresebb zenekarának kellene lennünk, tekintettel arra, hogy amit játszunk nagyon sok embert megmozgat. Hogyha úgy lenne, hogy Magyarországon nagyon sok olyan zenekar lenne, akkor azt mondanám, hogy így is jó. Miután a lényeg úgy is az, hogy nekünk tetsszen és a saját életünkbe élmé-nyeket szerezzen, gazdagabb legyen az életünk, ez nem jelentene problémát. De mivel a világ nagyon szar irányba fejlodik, ezért fontos, hogy minél több embert elérjen a zenénk. Egyre inkább -ahogy a világ hanyatlik- egyre fontosabb, hogy eljussunk az emberekhez, mert valamilyen módon segítséget adhat nekik, hogy életben maradjanak és megőrizzék saját természetes identitásukat.
-Az előző lemez (és majd az új is) egy ún. éden-pokol koncepciót boncolgat. Szerinted melyikhez állunk közelebb?
-GA: Mi most az édenhez, de Magyarország és ez az egész irány ami most uralkodó, a pokolhoz.
-Ezzel kapcsolatban egy személyes kérdés. Mi a véleményed a vallásokról és Te miben hiszel?
-GA: Az a véleményem, hogy az embernek nem hinnie kell valamiben. Az embernek a saját életében joga és köze van ahhoz, hogy önálló életet éljen és kiteljesítse életét. Nagyon fontos, hogy ne higgyen valamiben anélkül, hogy értené azt a dolgot. Régebben voltak természetvallások, ami azt jelentette, hogy ha kimegy az ember a természetbe és ránéz egy mezőre, akkor nem kell negatív érzéseket éreznie, hiszen az egy természetes dolog, hogy az ember szereti a virágzó mezőt, örül annak, hogyha süt a nap, vagy ha látja a csillagos égboltot. A természetvallásoknak ilyen természetes alapjai voltak, ami azt jelentette, hogy az ember hitt valami olyanban, amirol nem tudott meggyőződni, de jól esett, és ahogy értelmével és lényével kapcsolatba kerültek ezek a dolgok, kialakultak a természetvallások. Ami nem “természethívés”. Aztán ezzel szemben vannak olyan misztikus vallások, melyek teljesen kiirtották az összes természetvallást és erővel ezek helyére tolakodtak. Erőszakkal alakították a mai világot és kialakították azt a nézetet, hogy az ember nem alkalmas arra, hogy felfogja a világot és ők mondták, hogy hinni kell. Az életünk központi dolgaiba nem nyerhetünk betekintést, ez tolünk meg van tagadva. Kinyilatkoztatták, hogy mi csak alantas lények vagyunk és csak annyit érünk, hogy meghallgathatjuk, hogy mit mondanak és örüljünk neki. Akik pedig ezt elfogadják, azok tulajdonképpen leszámoltak saját életük önállóságával, azt teszik amit nekik előírtak és ez egy tragikus dolog.
-Melyik korban szerettél volna élni?
-GA: Ez most egy olyan dolog, hogy melyik mezőt szeretem jobban a másiknál? Úgy gondolom, hogy ehhez az élethez van a legtöbb közöm, amit most élek és sokkal jobban el vagyok vele foglalva, minthogy azon ácsingóznék, hogy pl. milyen jó lett volna egy életen át lovagolni. Persze, hogy szívesen átélném azt, hogy pár ezer évvel ezelőtt sokkal szabadabb és természetesebb volt a világ. Persze, hogy ez nagyon vonz, de az is fontos, hogy itt legyek és ha itt vagyok, akkor már tenni is kéne valamit.
-Ha ma lennél fiatal, járnál VHK koncertekre és lennél rajongó?
-GA: Hát, nem tudom, gondolom járnék koncertekre, de nem hiszem, hogy rajongó lennék. Attól függ mit értesz rajongó alatt. Gondolom, hogy tetszene nekem a zene, de mi nem akarunk olyan rajongótábort, mint például az R-GO-nak, a Beatrice-nek vagy Demjén Rózsinak van. Szerintem nekünk sokkal normálisabb, egészségesebb és közvetlenebb a kapcsolatunk a közönséggel, nincs nimbusz és távolságtartás.
-Ezzel szemben viszont koncert közben nem szólsz egy szót sem a közönséghez.
-GA: Nálunk is felmerült már ez a kérdés és voltak is erre próbálkozások, de hogy ez igazi legyen, ahhoz az kéne, hogy a hallgató is ugyanabban a világban legyen mint én és ha annyit mondok neki, hogy hello, abban benne van, hogy te is és én is ennek a világnak a része vagyok és ezt elfogadjuk. De mivel itt arról van szó, hogy nem fogadok el mindent, nem akarok olyan látszatot kelteni, mintha ez így lenne. Azért is problémás ez a kérdés, mert a zenekar egyfolytában játszik, nincsenek szünetek. De azért foglalkozunk vele.
-Megcéloztok egy közönségréteget? (A kérdést hallva Mestyán Ádám b.gitáros azonnal válaszolt, bár addig csak csendben figyelt)
-MÁ: Kurva egyszerű a válasz, a VHK mindenkihez szól, aki élni akar.
-Szerintetek a közönség mekkora része érti a zenéteket?
-F: Ez nem “csak” zene ez egy életstílus és ez az életünk -válaszolt erre Fidó, az egyik gitáros.
-Bocs, akkor mennyien értik a filozófiátokat ?
-GA: Az a lényeg, hogy az emberek éreznek ebben valamit. Előbb-utóbb mindenkiben megjelenik valami valóságos élmény a zenét hallgatva. Itt nem az a lényeg, hogy ennek a filozófiáját kell bogarászni, hanem itt egy érzésvilágról van szó és, hogy lássa a világnak ezeket az oldalait. Ez a lényeg. Megérteni nehezebb mint megérezni.
-S végül mondanál valamit Boliról, hisz ma is nélküle játszottatok ?
-MÁ: Fél éve játszunk nélküle. – válaszolta egyből Ádám, a basszusgitáros.
-GA: Elutazott a srác. Indiában van per pillanat, vagy már Nepálban.
-Így akkor nem is valószínű, hogy játszik majd az albumon?
-GA: Per pillanat úgy néz ki, hogy nem biztos, hogy visszaér. Ugyan én azt álmodtam, hogy visszaér, és ha lehet hinni, akkor vissza kell, hogy jöjjön.
-MA: Mindannyian nagyon szeretnénk, hogyha visszajönne, hiszen, végül is úgy volt, hogy januárban megyünk stúdióba, s félig-meddig ezt a Boli miatt is halasztottuk el.
-Meg lehetne tudni, hogy mit csinál Nepálban ?
-F: Elindult valahova és meg is fogja csinálni. Ez úgy néz ki, hogy az eltervezett útjának az utolsó állomása: Új-Delhiből Nepálba fölmenni, majd onnan lejönni és onnan meg visszajönni.
-MÁ: Természetesen mindezt stoppal és gyalog.
-F: Nagyon jól érzi magát, és ezt végig fogja csinálni, én ebben biztos vagyok – tette hozzá Fidó.

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Close